Erdésznek lenni felelősség

Sokan ismerik már látásból, Nagy András erdőmérnököt. Néhány éve költöztek Kisnémedire, három gyermekével és feleségével gyorsan beilleszkedtek a közösségi életbe. Az iskolában rendszeresen tart természettel, erdővel kapcsolatos előadásokat, de ha kell, az óvodai büfében is helytáll. Ismerjük meg őt közelebbről. 

Mesélnél magadról egy kicsit?

1985-ben születtem, gödi származású vagyok, a családom jelenleg is ott él. Két lánytestvérem van népes gyereksereggel, ők is Gödön laknak. Nekünk három fiunk van, 2019-től élünk itt feleségemmel Zsuzsival Kisnémedin. A Mátrából költöztünk ide, ugyanis azelőtt kilenc évig a Mátrafüredi Erdészetnél dolgoztam. Az egyetem után ott kezdtem a pályafutásomat. Amikor itt - Váci Erdészetnél – megüresedett egy pozíció, akkor felajánlották ezt a lehetőséget. Hosszas mérlegelés után, de mégis elfogadtam ezt, mivel így közelebb lehetünk szüleimhez. 
Miért pont erdésznek tanultál?
Talán mert hozzám mindig közel állt a természet. Az erdésznek kell, hogy legyen kötődése az erdőhöz. Nekem nem voltak a családban erdész felmenőim. Szüleim gyerekkorom óta úgy neveltek minket, hogy szabadidőnk nagy részét kirándulással, túrázással a természetben töltsük. Így ez nálam hamar kialakult. Sopronba jelentkeztem az Erdőmérnöki karra, ahol 2010-ben végeztem. Ez egy kis létszámú, nagy hagyományokkal rendelkező, családias egyetem. Soha nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem. Egy évfolyamban általában 35-40 ember végez, rendkívül szoros barátságok köttettek, még most is szinte napi kapcsolatban vagyunk a hajdani cimborákkal.

Mit csinál egy erdőmérnök, erdész? 
Én az Ipoly Erdő Zrt.-nél dolgozom, azon belül is a Váci Erdészetnél vagyok műszaki vezető. A működési területünk két nagy és egy kisebb erdőtömbre tagolódik, ahol az állami erdőket kezeljük. Az egyik a Naszály vonulata, a másik, a falunkhoz is közel eső un. Szóri-tömb a harmadik pedig vácrátóti-sződi síkvidék. A hagyományos erdőgazdálkodási és vadgazdálkodási tevékenységen túl közjóléti létesítményeket is üzemeltetünk, felügyelünk. Ilyen például a Gyadai tanösvény és a szervesen hozzá kapcsolódó Katalinpusztai Kirándulóközpont is. Az erdészetünk a közel 7 500 hektáros területe hat, nagyjából egyforma méretű erdészkerületre tagolódik, ahol a kerületvezető erdész kollégák irányítják az ott zajló tevékenyégeket. 
Az én munkám a terepi a kollégák javaslatait figyelembe véve a fakitermelési és az erdőművelési tervek elkészítése, ezek hatósági ügyintézése, majd végrehajtásának lebonyolítása, az erdőművelési ágazatot tekintve teljesen, míg a fahasználatot tekintve részben. Erdészetvezető úrral karöltve végezzük az erdei munkákat végző vállalkozókkal való kapcsolattartást, szerződéskötést, valamint ezen munkák szakszerűségének folyamatos ellenőrzését is. Sajnos ez sok adminisztrációs teherrel jár, emiatt kevesebb időt tölthetek terepen. Emellett feladatunk az erdőtelepitések megvalósítása is, ennek része Kisnémedi községhatárában nemrég ünnepélyes keretek között átadott „Újszülöttek erdeje” is. A tevékenységünknek van egy éves ciklikussága, minden időszakban más a tennivaló. A nyári időszakban a jövő évi fakitermeléseket készítjük elő, ilyenkor végezzük el jelöléseket-becsléseket, határkitűzéseket. Az őszi-téli fakitermelési szezonban megtermelt fákat is ilyenkor szállítjuk el a vevőkhöz, mivel az útiviszonyok ilyenkor a legalkalmasabbak. Ősszel és tavasszal zajlik az erdősítés, amikor csemetéket ültetünk, makkot vetünk. Ősszel kezdődik a fő vadászati szezon, ilyenkor nem kis feladat a vadászvendégek eredményes vadásztatása.

Miért jó erdésznek lenni? 
Nehéz kérdés. De talán még így is egy kevésbé kötött, mint mondjuk egy csak irodai munka. Pihenőidőt akkor tartasz az erdőben amikor akarsz, néha ráérsz gombát szedni, bogarászni, nézelődni, hallgatózni. Erdésznek lenni felelősség, mert azt szokták mondani, hogy mi gondozzuk az unokáink öregségét. Itt nem egy két évben, hanem hosszútávon, nyolcvan-száz esetleg még nagyobb időtávlatban kell előre gondolkodni.
Hogyan látod magad tíz év múlva?
Tíz év hosszú idő, de azt gondolom maradok ezen a területen. Most úgy érzem itt megtaláltam a számitásaimat. A gyerekek közül a legidősebb Marci, nagy érdeklődéssel és tisztelettel tekint minden egyes élőlényre, a középső fiam Soma a vadászat iránt érdeklődik jobban, a legkisebb Andor pedig még pici. Idővel elválik, hogy esetleg szeretné-e valamelyikük ezt a pályát folytatni, a lehetőség adott.

Legyen így, további sok sikert és jó erdővédelmet kívánok. 

Belán Tibor