Közösségépítés fafaragással

Közel egy éve üde színfoltja Kisnémedinek a sokak által dán házként ismert porta két új lakója; Váradi Noémi és Mikes Lajos. A hétköznapok mellett számos közösségi eseményen találkozhattunk már velük, de mégis keveset tudni róluk. Ezért úgy gondoltam, hogy ismerjük meg jobban őket ebben a riportban.
Hogyan kerültetek Némedire?

V. N.: Én eredetileg veresegyházi vagyok, ott nőttem fel. Húsz évesen elkerültem a nagyszülői házból és több pontján is laktam az országnak. legutóbb Fóton. Lali Abádszalókról származik, igazi kun legény a jó szívével, szorgalmával, ügyességével. Ő nagyrészt Budapesten élt. Mindketten falubeli, nyugodt életre és egy jó közösségre vágytunk. Hosszas keresés után és a sors komoly közbenjárására és segítségére találtuk meg ezt a csodálatos helyet.
Szinte mesebeli a történet számunkra. Váchartyánban néztünk meg egy eladó ingatlant, majd utána átjöttünk ide, hátha itt is van eladó ház vagy porta. Sétálgattunk az utcákon. Amikor a „dán házhoz” értünk, egyszer csak odakeveredett egy csont sovány cica hozzánk. Ő lett később Berci. Adtunk neki enni, mire odajött több másik, elhanyagolt cica is. Konkrétan kilenc kis elhagyatott állat 
Varga Piroska és Varga István épp a kertben dolgoztak, így rögtön érdeklődni tudtunk arról, hogy hova is tartoznak ezek a jószágok. Amikor kiderült, hogy az ingatlan elhagyatott és a cicák is csak a csodának és az akkor alig 15 éves Gyökös Laura állatszeretetének és a közeli szomszédok jószívének köszönhetően vannak életben, akkor úgy éreztük, hogy lépnünk kell. Piroskáék megadták Szűcs Misi bácsi telefonszámát, aki megígérte, ha sikerül elérni a tulajdonost Dániában, akkor jelentkezni fog.  Hónapok teltek el, már majdnem lemondtunk az egész házvételről, amikor egyszer csak Misi bácsi hívott, hogy fel tudta venni a kapcsolatot a tulajdonossal. Miután Vele, Fekete Mónikával is beszéltünk, sikerült megegyezni és megvásároltuk ezt a gyönyörű kis Vályogpalotát : ) .
 2021. január 20. óta lakunk itt Kisnémedin és úgy érezzük, hogy hazaértünk. Mindkettőnk élete kacskaringós utakon haladt, de most igazi Otthonunk van itt a faluban. Ez nagyban köszönhető azoknak is, akiket már említettem és még sok, nagyon kedves idevalósi embernek. 
Több alkalommal találkozhattunk veletek fafaragás kapcsán helyi rendezvényeken. Hogyan került a fafaragás az életetekbe? 
M.L: Nekem asztalos a szakmám, de sosem dolgoztam benne, évekig trolibuszvezetőként dolgoztam Budapesten. Aztán 2015 körül kezdtem érdeklődni a fafaragás iránt, először megkerestem Ambrus Aladár erdélyi fafaragót, ahol elsajátítottam az ékfaragás és a kopjafafaragás alapjait, majd utána autodidakta módon igyekeztem megismerkedni a faragás többi ágával is. Később egy szakkörvezetői képzés révén, kerültem a Zalai Népművészeti egyesületbe, ahol kiváló mesterektől tanulhattam meg a fafaragás különböző módozatait. Alkotásaim számos kiállításon szerepeltek, majd 2018-ban a munkáim elismeréseként megkaptam a Népi Iparművész címet.
Noémi pedig Nádudvaron végzett faműves szakon. Mi ketten is egy fejfafaragó táborban ismerkedtünk meg.
Ősztől az önkormányzat a tájház hátsó, eddig kihasználatlan helyiségeit biztosítja számotokra, ahol fafaragó foglalkozásokat tudtok tartani. Mesélnétek erről kicsit bővebben?
M.L. Igen, idén novembertől sikerült berendeznünk műhellyé a tájház hátsó részét. Régi vágyunk volt, egy igazi alkotó közösség megalapozása, így a legjobbkor jött ez a lehetőség. Évek óta gyűjtögettük a szerszámokat, hogy egyszer majd tanítványok kezébe adhassuk őket. Az egyszer pedig most van. Nagyon köszönjük az önkormányzat támogatását és a lehetőséget! Szeretnék majd ezt viszonozni, köztéri faragásokkal és egy fafaragó közösség létrehozásával. Emellett pedig szívesen segítünk a köztéri faalkotások. mint például a patak fahídja. rendbetételében is. 
Van még számtalan ötletünk, amelyek eredményével, idővel találkozhatnak a helyiek is. 
Szeretnénk majd táborokat is indítani és várunk minden fafaragás iránt érdeklődő jelentkezését. Jelenleg szombatonként zajlanak a foglalkozások, ahol minden alkalommal más-más tárgyat készíthetnek a résztvevők. De a tudunk még új érdeklődőket fogadni a vasárnapi napon is.
VN: Őszintén hiszünk a közösségek erejében. Ha valamihez többen, együtt fognak hozzá, akkor ott szép és hasznos tárgyak, alkotások mellett igazi összetartozás alakul ki. 
Néhány nap múlva érkeznek a helyi iskolások egy kis bemutatóra. Hátha megkedvelik majd a fát, mint alapanyagot. Szeretnénk még az idén mézeskalácshoz formákat és karácsonyi díszeket készíteni., 
Van még számtalan ötletünk, amelyek eredményével, idővel találkozhatnak a helyiek is. 
M.L. 
A fafaragás, a többi népi foglalkozáshoz hasonlóan (például fazekasság, kosárfonás, szövés) olyan alkotó tevékenység, ami a közösségépítést is szolgálja, mint ahogy régen a téli kukorica vagy tollfosztás volt, ahol összeült a falu közössége, és a munka mellett jót beszélgettek. Sajnos Európa nagy részén teljesen eltűnt, vagy minimálisra csökkent a régi népi hagyományokra épülő kézműipar, és ezzel együtt a hagyományok, népszokások egy része is. Magyarország szerencsére különleges helyzetben van, hiszen itt nagyon sok minden meg őrződött a népi kultúrából. Ezért különösen fontos, hogy továbbadjuk az eddig megszerzett tudást a következő generációnak. Mi már most is nagyon örülünk a teltházas kezdésnek és reméljük, hogy az emberek ebben a rohanó világban időt tudnak szánni alkotó tevékenységre. Nemcsak a szépérzékünkre hat, hanem lehetővé teszi egy-egy ilyen foglalkozás, hogy berendezzük otthonunkat olyan használati tárgyakkal, amelyek szépek, természetes anyagból vannak és az évszázadok során már bizonyították hasznosságukat és tartósságukat. Van, akinek a konyhai tárolóedények, kanalak, dagasztótálak, vannak, akiknek a gyönyörűen faragott gyufatartók, kártyadobozok, sétabotok, tükrök ragadják meg a fantáziáját. a lehetőségek száma végtelen. 
Szeretnénk. ha minél többen meglátnák a fafaragásban azt a szépséget, ami nekünk már megadatott.  

További sok sikert kívánok nektek!

Belán Tibor